... ezt leginkább az angolóráknál tudatosul bennem :D, hétfőnként estenyolckor... leginkább, amikor rájövök, hogy másnap angol, és én megint nem csináltam meg a leckét. Nyelvet tanulni ugye úgy lehet(ne), hogy nyomod a szavakat, no, egyenlőre még mindig csak a leckeírásig jutok el, és néha-néha ránézek az új szavakra, meg a nyelvtanra, de bah, nem így képzeltem el. Mármit a tanár jó, az órák jók, csakhát időt nem fordítok rá. Mondjuk annyiban mégis inkább plusszos a dolog, hogy baromi sokat írunk, és ha végzünk a tanfolyammal, simán át tudom nézni és meg tudom(nám...) tanulni, ha nekiállok. Szóval jah.
Itt vasárnap óta elég gányó idő volt, ma süt először a nap úgy újra, a kert gyönyörű most, egy hét múlva lesz igazán szép, valójában pont akkor, amikor én Tenerifén leszek (várom is meg nem is). A kertnél már most azt érzem, hogy idénre vesztésre állok, és tegnap olyan de olyan fáradt voltam estére, hogy alig láttam.
Az alvásom hektikus, elájulok a tévé előtt, kb. tízpercenként felébresztve önmagamat alszom egy-másfél órát valójában mégis mélyen, majd átbotorkálok az ágyamba, és ott meg már nem tudok elaludni, csak sokára, majd reggel úgy kelek, mint akit agyoncsaptak. Gondolom, ezért mennek nehezebben a napközbeni dolgok is. Vagy egymást generálja a kettő.
A melóhelyen rengeteg a munka, és én azt érzem, hogy pörgök és rengeteg dolgot megcsinálok, sokat dolgozom, nincs olyan, hogy üresjárat, de utána meg ráébredek, hogy a többiekhez képest valahogy mintha lassúbb lennék, és ez ilyenkor nagyon szar érzés, mert nem szeretek senki mögött lemaradni, és nem szeretném, ha úgy látnák, hogy nem tudom feflvenni a ritmust mertmáröregvagyokhozzá, mert akkor tökönszúrom magam, de tényleg. Én úgy látom-érzem, hogy amit megcsinálok, az jó, minimális hiba van benne, és remélem, a többiek is így látják.
És tényleg nem értem ezt az idő-dolgot, egyszerűen nem tudom utolérni magam, vagyis azt a nullás állapotot, pl. ittvan az idei szakkör.... tavaly és tavalyelőtt is viszonylag nyugisan és jóízűen csináltam végig a két szakkört, de most... lassan a végére érünk, és egyszerűen nem volt még olyan szakköri délután, aholvafelkészülten érkeztem volna. Nagyon-nagyon gáz! pedig nagyon szép cuccokat készítünk (gyöngyfűzés), tény, hogy nem könnyű a dolog. És bizony időigényes is. Ott nem mindent tudunk befejezi, itthon meg egyszerűen nem tudok leülni befejezni.
Holnap túrázni megyek, bah, tökre vártam magát a túrát, de annnnyira nincs időm most erre sem.... tavaly ugyanezt ugyanezért lemondtam, idén nincs képem hozzá.... (barátnőmmel megyünk). Tata Viator túra, nem megy valaki?
És most megyek, gyorsan összepakolok, és melózom közben.
1 megjegyzés:
Képzeld az alvással szinte ugyanígy vagyok, mint Te. Elalszom a TV előtt, de olyan mélyen, hogy megszűnik a világ is köröttem. Aztán felébredek, átmegyek az ágyba, persze előtte mindenfélét csinálok még, és aztán nem tudok elaludni, csak nagyon nehezen. Igaz, utána megint reggelig alszok mint a tök. :)
Megjegyzés küldése