...szóval ez egy remek hétvége volt!

 ... ezt így le is írtam még hétfőn, és lám,már csütörtök van. Eddig jutottam :)

Tegnap este, mikor hazaértem egy - ismét remek - koncertről, még átfutott a fejemen, hogyha most nem írom le az elmúlt napok történéseit, akkor azok el is fognak lassan mosódni a múlt homályában... nem, mintha akkora nagy fontosságú dolgok történtek volna, csak mégis, ezek most úgy hozzámadtak dolgokat, töltődtem tőlük. 

Szombaton...hát kirándultunk. Igazából nem :D, mert teljesítménytúráztunk, és leszűrtem a leszűrni valót: én már rég túlvagyok azon néhány dolognál, hogy mércéket állítsak magamnak, vagy nem is tudom, hogy kell ezt fogalmazni. Szóval bevállaltuk ezt a 25 km-t, ami amúgy szépen teljesíthető, de mivel teljesítménytúra, így szintidőkön belül kellett megtenni, a belső állomásokra is így kellett odaérni, és ez így naggggyon nehéz volt - nekem. Nekünk, mert Zs.is kipurcant :D. Tata gyönyörű, így is rengetegmindent láttunk, de természetszerűleg nem tudtunk leragadni seholsem. A kijelölt útvonal végigvitt a nagy tó körül, a Cseke tó körül, voltunk a Kálváriánál, megnéztük a műromokat, a malmokat, kivitt a Fényes Tanösvényhez, ami egy csoda, tényleg. Felvitt a hétvégi házak közé, végül egy végtelenül hosszú szőlőültetvényen majd pusztán keresztül értünk vissza a kiindulóhelyre. Mivel mi a kiindulási határidő legvégén indultunk, eleve egy órával kevesebb időnk volt az egészre - amit nem is értettem, miért így írták ki, a szintidő 8 óra volt, de négy óra volt a végső határidő délután, mikor beérhettél, és aki kilenc órakor indult, mint mi, annak csak hét órája volt, hogy beérjen. Szóval ha ezt tudtuk volna, akkor előbbi vonattal megyünk, de hát így is beértünk, csak az a plussz egy óra pont arra kellett volna, hogy kicsit nézegessünk, és lazítsunk valahol. 

Szóval: a teljesítménytúra nem volt a "bakancslistámon", de most felvettem és egyből ki is pipáltam, KÉSZ! :D

Vasárnap estére nekem még jegyem volt - egyedül, mert senkit nem mozgatott meg ez az esemény -egy koncertre, szeretem az Öt Templom Fesztivált. Hiperkarma volt, nagyon szeretem, mint kiderült, mindegyik dalát ismerem is szinte - pedig azt hittem, hogy csak néhányat - és ráadásul az evangélikus öregtemplomban volt, ami meg ugye nekem nagy szerelem és otthonos is. Annyira fáradt voltam egyébként, meg este nyolckor volt a koncert, meg bebumlizni még vonattal, szóval majdnem nem mentem  el, de aztán összeszedtem magam - és úgy de úgy feltöltött, hogy el sem tudom  mondani. Olyan jókedvűen értem haza, tényleg nagyon jólesett. 

És a tegnapi napra is jutott egy jó kis koncert, a városi zeneiskola diákjainak szokásos éves filmzenei koncertje, ami annyira de annyira JÓ, hogy nekem végig szorítja a torkom a sírás mindig, nézve ezt a sok lelkes, és tehetséges fiatalt, gyereket... olyan ügyesek. Annyira színvonalas az egész. És jókedvű. És olyan élettelteli. 

Egyszerűen elrohantak a napok, még nem is vagyok összepakolva, holnap meg indulok "nyaralni". És ma még dolgozom. Meg rengeteg dolgom maradt mára, és a kertbe ki se jutottam, és fáj a szívem is kicsit, mert pont azalatt az egy hét alatt, míg elutazom. fog kinyílni a kert nagy része - és én nem látom az idei "elsőket". :(