Amikor piszkozatban marad egy írás, mert nem tudom befejezni, és utána visszakanyarodok hozzá, ésaztán átolvasom, legtöbbször rájövök, hogy az akkor és ott épp aktuális dolog, ami foglalkoztat épp, amiről írtam egy fél oldalt, valójában másnapra/harmadnapra/az idő műlásával mennyire aktualitását veszti - egyszóval nem is érdekes vagy fontos... Így történt a fenti cím alatt bepötyögött tegnapi soraimmal is. Max annyiból jó, hogy le vannak írva kis vagy nagyobb történések is néha, hogy visszaolvasva tudom, hogy ilyen is volt.
Most épp az egyik izé dolog, hogy hosszú idő után meg kellett válnom a műkörmös lét-től, mert teljesen és ijesztően tönkrementek a körmeim alatta, és most jó sokat költhetek arra, hogy egyáltalán kitaláljuk, hogy mi is történt, allergia, autommun, fertőzés vagy mi... és csunya. Rettentően.
A hét kuervéa drága volt, valahogy egybecsűszott a műkörmös/kozmetikus/fodrász - és mind egy vagyon. Drága nő lettem.... ráadásul MÉG vettem ruhákat, és cipőket, és... és most ezt be kell fejeznem, mert átestem a ló tulsó oldalára, mármint az ilyesmire való pénzköltést illetőleg.
A héten így most itthon alig csináltam valamit, a fentiekkel elment a délután, és ha meg nem, akkor rendezvényre mentem, már úgy értve, hogy nem sajátra, hanem én látogattam rendezvényt.
Az egyik nagy élmény Pozsony volt, egyrészt mert eddig valahogy nekem istenigazából ez kimaradt, pedig csupán fél órára van tőlünk (Bécs meg ugye cirka háromnegyed órára, Pest meg kettő. Ez még mindig és örökké ámulatba szokott ejteni :), jó helyen élünk). Pozsonyban magyar napok voltak, mint kiderült, már 11. éve rendezik meg (most hallottunk róla először), és Budapest Bár koncert volt, akiket meg szeretünk...barátnőm vezet ilyenkor, én ott egyáltalán nem ismerem ki magam, a kocsit egy bevásárlóközpont melletti parkolóban raktuk le, átsétáltunk a Duna felett, azon a hídon, ahol az "ufo-étterem" van, belecsöppentünk egy oldtimer-kiállításba, aztán végig a belvároson, fagyiztunk, végül a főtér, magyar kirakodóvásárral (mint a Mesterségek Ünnepe, csak kisebb), és hát a koncert. Csudás volt az egész - hazafelé aztán a hídról a kivilágított várban gyönyörködhettünk, meg a belvárosi élet... Pozsony ugye kisebb, mint Bp, de főváros - és olyan csillogó és nyüzsis, zsibongó esti élete volt, hogy hű. Már sokszor terveztük, hogy bicajjal átmegyünk, és bebarangoljuk, mert végülis akár tőlünk indulva is teljesen jó bicajos utak vezetnek a belvárosig.
Tegnap meg itt a kisvárosban voltam egy jó kis nyáresti koncerten, kicsit árnyalta, hogy a fenti barátnőmet egyszerűen néha képtelenség utolérni telefonon, így végül egyedül mentem el - így is nagyon jó volt - de engem ezek a lehetetlen helyzetek, hogy megbeszélünk valamit, és nem úgy van, és nem vagyok róla képben, szóval ezek kiakaszanak. Annyit azért változtam, hogy ilyenkor inkább hagyok magamnak néhány órát (napot...) lehiggadni, mielőtt visszareagálok bármit is. Azon már túlvagyok, hogy azon is morogjak, hogyha más nem partner valamiben, amit én meg szeretnék, de én azt nem tudom hova tenni, hogy erről mondjuk nincs beszélve. Én megértem, hogy oké, te fáradt vagy, vagy más dolgod van, vagy nem érdekel, nincs kedved, ennyi, csak légyszi ezt mond is el. Ezekkel a pár szavakkal, és kész. Nem kifogásokat keresve, vagy mittudomén, egyszerűen eltűnve.
Annyira hihetetlenül nem tudom utolérni magam, minden dolgom fut, és most már nem is értem, hogy miért, vagy hogy mi ez az egész. Semmivel nem haladok igazán, semmire nincs időm igazán, visszanézve egy-két emléket, ami felköszön a fészről, tavalyi/azelőtt/kicsit régebbi, amikor határozottan emlékszem, hogy ugyanezt éreztem, mégis, aztán ezer más dolgot is csináltam, most meg egyszerűen nem.... fene tudja.
Most irtó kevésnek tűnik ez a két nap, ami a hétvége, nagyon sok volt a meló a héten a munkában, és nem is végeztem, egy csomó dolog ott is a körmömre égett, és a munkatársnőm meg egy hét szabira megy most.... még nem voltam ennyi ideig nélküle, passz, nemtom hogy lesz. Max le leszek tolva,nem tudom...
Megint éjfélig kókadoztam a tévé előtt, aztán utána meg nem tudtam elaludni, mosogatórongy vagyok ráadásul... eh....
1 megjegyzés:
Műkörömről, nekem sajnos nem lehet ilyenem. Többször is próbálkoztam vele, építettel, aztán gél lakkal, de mindig tönkrement alatta a körmöm és nagyon fájdalmas volt, hosszú ideig tartott amíg helyrejött. Így én erről a luxiról lemondtam, már régen. :) Amióta van Shein, azóta én is rendszeresen veszek onnan ruhákat. :) Már nem tudom becsukni a szekrényajtót. :) Úgyhogy ebben is igazad van, a kevesebb több lenne.
Pozsony nekem is nagyon bejött, amikor ott jártunk. Mert az igaz, hogy főváros, de mégis élhető és cuki házak meg terek vannak.
Megjegyzés küldése