Nem műanyag, és nem is új, éppenséggel örököltem. Nem, nem is igazán örököltem, ezt csak úgy megkaptam, de mégis : örökség nekem egy elmúlt élet lenyomata. A prakker Szidi nénié volt, aki már nincs, és akinek a házát most eladják, és a holmiját pedig kipakolják. Viszi, akinek szólt a lánya, hogy szívesen adja, sokmindent nem tud megtartani, van, amit elad, és van, amit szétosztogat - s amit nem, az éppenséggel a szemétben végzi. Szóval van ez a prakker - vékony, hajlékony, és visz, mint a huzat, épp az előbb poroltam ki vele néhány szőnyeget. Hogy mekkora boldogság egy prakker! :) Mégha pláne örökölt!
Dehát, amúgy meg így múlik el minden dicsőség, és ennyi marad egy emberből néha. Egy prakker.
Azért nem... mégsem, nem csak ez! lett nekem egy szép pirosszegélyű csíkos szoknyám is - csak bele kell karcsúsodnom :D - , két pörge piros kalapom - bezony! - néhány fonottkosár, egy tejesibrik, egy zsírosbödön, és egy kicsi helyes gyárilag festett duncusüveg féle, abból kanalazom az idei eperlekvárt, amit elölhagytam. (Mert a frissenfőzött lekvárból mindig illik egy kicsit kinthagyni, hogy legyen mit kóstolgatni reggelenként.)
Minden bizonnyal - bár a fekete kis papucsát nem találtuk meg, azt, amiről írtam én még anno itt egy szösszenetet - biztos vagyok benne, hogy Szidi néni vidáman lóbálja a lábait odafönt valamelyik felhőn csücsülve, mert nem csak én kaptam egy-két dolgot a hagyatékából, hanem sokat. Mindenki vitt egy kis darabot abból a hangulatból, Aki volt valaha ez a csöpp kis asszony.
3 megjegyzés:
Emlékszem még a miénkre. Békebeli volt vékony ágakból fonott, és baromi jól lehetett vele szőnyeget püffölni. Nem is volt semmi lelki válságom akkoriban, minden létező dühömet ki tudtam adni egy-egy nagytakaritáskor. :):)
Mi ezt egyszerűen porolónak hívtuk :D
Lazac, ilyen formában még nem gondoltam rá! :D. Na, ezért nem volt "pszichés" gondja az elődöknek!... Bogár, na ja, valszeg ez valami német gyökerű szó, a prakker.
Megjegyzés küldése