...jobban vártam ezt a hétvégét, mint az előtte lévő másfél hét szabit. Nem tudom, mi volt velem - velünk, mert a munkatársaim is erre panaszkodtak - de tengtünk-lengtünk csak, én olyan álomkórban szenvedtem, hogy ültömben-álltomban el tudtam volna aludni, szóval főleg az utóbbi három napban egyszerűen használhatatlan voltam itthon. (Bent a melóban muszáj volt dolgozni, volt meló bőven.).
Az általános fáradtság elég mély letargiával is párosul - közben rájöttem, hogy egy rajtam kívülálló családi ok, ami bőven érint, mert kb. nekem kell megint megoldani - ül rám olyan szinten, hogy lassan "bedepizek" tőle - lényeg, hogy nem sok okom van mosolygni a világba, no.
Levegőt!!!!
A hét amúgy teljesen eseménytelenül múlt el - végére értem egy könyvnek, amit elég sokáig húztam, nem is tudom, júliusban talán nem olvastam egyetlen könyvet sem, és augusztusban is ezt az egyet sikerült, szóval ennyit a január eleji nagy lendületről - a történet jó volt, de túl sok volt a szereplő, túl sok volt nekem az időben való oda-vissza ugrálás, így elég gyakran elvesztettem a fonalat...
Várom a szeptembert. Már nem úgy, mint rég, nem azzal a sulis-érzéssel - erre tényleg végleg pontot vagy pipát tett, hogy megcsináltam a mesterképzést, - de ahogy a Nők Lapjában is olvastam ma reggel, van a szeptemberben valami "újrakezdés"-es érzés. És ez mindig olyan biztató, olyan... lelkesítő, meg kicsit energizáló is. Legalábbis fejben :D - mert még nem érzem.
A "listám" elején valahol azt hiszem az áll "ma elkezdem". A mindent :) vagy legalábbis valamit végre...
A "mellékes" dolgaimmal is úgy állok, hogy húzok mindent, mint a rétestésztát, ezért el is vagyok maradva sokmindennel, viszont ezért egyre kínosabb és tolnám még jobban magam előtt, amitől meg szarul érzem magam, és flusztrál az egész - hogy ezen én miért nem tudok javítani...? ha valamit lehetne, hát ezt szeretném valahogy átsatírozni bennem, de ötven év alatt nem sikerült, úgy látszik, már csak ilyen maradok... ha-té-kony-ta-lan. Pikkpakk, kéne egy hatékonytalan zöngeményt rittyenteni. "Hatékonytalan konytalan nő lépdel a kerítés tetején, madártollal firkál pókháló-álmokat szeptember elsején." Rémkín(os) :D.
De azért készítettem háromfajta képeslapot - már a nyomdában vannak, 150 db - amiket a Német Tájház 20. évfordulójára adunk repianyagnak, meg rendeltem 100 db üres hűtőmágest, amihez a képeket most fogom összedobni, szóval azért mégiscsak valami... (az árakról annyit, hogy "simán" boltban 400 ft (320, ha sokat veszel) 1db, én pedig neten forgalmazótól 155 ft-ért vásároltam meg, kis zacskóstól... szóval simán a feléért.
Amúgy keresem továbbra is a kreatív énem - ezért elfogadtam egy felkérést két hét múlvai kerítéstárlatra, viszünk fotókat, meg néhány nemezes cuccot. Na, ehhez is össze kellene rakni néhány dolgot, ehhez viszont elő kellene keresni az adott dolgokat, ehhhhhhez viszont rendet kellene végre vágni a pallláson, ahol mindez van, szóval ja....
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése