Arról akartam írni...

 ... most, hogy harmadik napja - igen, még vasárnap is - nagyon korántól fentvagyok - konkrétan tegnap és ma négykor ébredtem, négy vagy öt óra alvás után - szóval arról akartam írni - megint - hogy mindenminden überpfhos, de aztán ránéztem a tőlem jobbra álló könyvespolcra, pontosabban az azon sorakozó képekre és kis mütyürökre - visszavonhatatlanul gyűjtögető vagyok - és egy nagy sóhajjal elengedtem a "panaszkodást". Ha most nem szívom fel magam, akkor belesodródom megint egy olyan adventbe, ami nem fog másról szólni, mint rosszízű pipákkal kipipálandó dolgokról. Amiknél valahogy egy bugyorba kerülnek az elvégzendő feladatok, és az amúgy saját magamnak szervezett JÓ dolgok is. Mert mindenről csak azt érezném, hogy dejólennemártúllennirajta... és utána huh. Szóval ez így nem lesz oké, muszáj átkonvertálnom valamit belül, muszáj resetet nyomnom, muszáj a pörgésből visszavennem egy másikfajta - a korábbi - életmódra. Nem lesz könnyű, vagy nagyonis könnyű lesz... fene se tudja :). 

Tegnap meló után egyből rohantam a közházba, mert miénk a decemberi ablaknyitogatás első napja, és amúgy jól sikerült, nyugisan, beszélgetősen, találkozósan, még ücsörögtünk is utána, ami már olyan régen volt, mert annyira elúsztunk végül már mindennel, a saját dolgainkkal is, hogy mindig rohantunk mindenhonnan valahova. 

A szakköröket idén átadtam két csajnak, én a technikai részt adom hozzá, meg hát mindegyikben részt is veszek. A gyöngyfűzést az előző, kezdő csoportból adtam oda az egyik hölgynek, mert nagyon-nagyon ügyes. De amivel ki tud kergetni a világból - a férjével földmérők, magánzók. Olyan szinten szabadúszók, hogy hihetetlen. És annyi ideje van, mint a vilgávége meg vissza. És amikor jön az aktuális szakkörre, és hozza a már kész nyakláncokat (mert volt egy kis ideje délelőtt, és megfűzte) (nagyon nehéz gyöngygallérokat készítünk idén), vagy elmeséli, hogy hétfőnvagykeddenvagybármelyikhétköznap kirándultak egyet a Balatonnál, mittudoménhol, vagy éppen összerakta a virágjait ebéd után, hát fel tudnék robbanni :D (idén még nem kerültek le a virágaim a pincébe... ahol nincs is hely, meg rende,  ellenben macskaszar, az van.)

Szóval, ezt a csajt sokan nem bírják, és komolyan, lehet is utálni, de tény, valamit baromi jól csinál. X éve nem dolgozik -tól-ig munkaidőben, van három felnőtt szuper gyereke, mind egyenesben van már, és a férjével sülvefőve együtt vannak. Szeretném, ha valaki emiatt utálna engem is :D....

És most megyek, indulok melóba, aztán megint a közházba, mert színház lesz, és ez pl. ma rámmarad, szerintem M. direktben szivat itt az utolsó hónapban... tökjó!