... december elején írtam arról, hogy nem tudok aludni, no, most lassan december közepe van, és kb.4-5-6 órákat alszom, tökmindegy, mikor fekszem le... Kicsit kezdek is fáradni, mármint nem úgy, mikor sok dolog van, és ezerfelé szakadsz, hanem inkább kimerültség, a kevésalvástól. Ráadásul tényleg gőzöm nincs, igazából miért. Persze, van mindenféle, ami dolgozik bennem, de olyan nagyon-nagyon kezelhetetlen vagy megoldhatatlan dolog meg nincs. Vagy nemtom. Ezekszerint mégis van, ha a tudatalatti meg dolgozik. Az egyik reggel félálomban azt álmodtam, hogy megbuktam egy államvizsgán. Egy hosszú tesztet kellett kitölteni, én még idő előtt be is adtam, merthogy végeztem vele. Valami ismerős volt, aki javította, és valami folyosón volt középen egy asztal, ahova oda kellett menni, hogy megnézzük az eredményeket, az elején láttam, hogy négyes lett - és nem tetszett, hogy négyes, és ahogy lapoztam, láttam, hogy a végén három feladat nem jó, de azért, mert nem is töltöttem ki. Aztán még jobban megnéztem, és azt láttam, hogy az utolsó két oldal nincs is kitöltve, nem lapoztam oda valszeg, és igazából megbuktam, csak ez az ismerős, aki csalt (és akire nem emlékszem, ki volt), kicsit csalt, és azt figyelmen kívül hagyta. Hülye érzés volt :D, mert nem szoktam csalni, meg idiótaság volt nemodafigyelni és ilyenen elcsúszni. De ez az egész álom honnan jött....?
Szóval ma is korán keltem, pedig nem is megyek dolgozni, de fél hat előtt ébredtem, és még sötét van, hogy itt írok. Ezen a szobán két ablak van, egy, ami az utcára néz, és ami előtt van ez a kis íróasztal, igazából egy singervarrógép alja, rajta egy asztallap, apukámmal készítettük, már a régi lakásban is megvolt (akkor a két könyvesszekrény közé volt berakva, imádtam úgy, mert kuckós hangulata volt, és a falnak tolva teljesen, meg kétoldalról a szekrények oldala közé beékelve mindenfélét lehetett pakolni rá - így magában állva mindig rendetlen kinézete van, mert ezeregy dolog van rajta, és el sem férek), és ezen az ablak van adventibe díszítve. Jobbra tőlem a nagy könyvesszekrények, balra hátra pedig egy másik ablak, ami a tornácra nyílik amúgy, és a tornácon ezalatt az ablak alatt van a kispadom, most kockás pokróccal leterítve, és egy hóember csücsül rajta. És ezen az ablakon át, ha kinézek, rálátok (mert itt L-alakban folytatódik a ház) a konyhaablak világító szemére, amiről már sokszor írtam, hogy imádom ilyenkor. Olyan "itthonos-otthonos". Meg úgy az egész lakás, pedig a szokásos díszítés van - amit amúgy megrág a macska, morr :( - mindenhol, de olyan jó időnként megállni, és megnézni. Most gondolkodom amúgy, hogy valamit ki kellene találni, valami új "szokást", amivel karácsony előtt összejövünk még néhányan, itt nálunk, hogy még beleférjen, mittudomén.
Még három napot megyünk dolgozni, de a tegnapi nap is olyan kis laza volt, sokat nevettünk, meg úgy általában, úgy élvezek most ottlenni. Nem az a nyögvenyelős erőltetett. A tavalyira nem emlékszem annyira, egy hónapja voltam ott akkor, és igazából teljes káosz volt bennem, mármint jóértelemben, ezer féle inger, ismerettség, ismeret, új emberek, azt sem tudtam ki hogy van.
Fura egyébként, hogy már tényleg nincs sok dolgom a közházban, igazából nincs olyan, ami a "közzel" kapcsolatos. És ez olyan kis nyugodt érzés.
Nincs "igazi" ötletem, mit adjak a kollégáknak, ismerősöknek, pedig keddig el kellene készítenem...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése