Még két nap van karácsonyig....

 (a kis visszaszámlálónkon pedig 8 nap van még felírva, idén kétszer javítottam csak, ennyit pl. arról, mennyire röpülnek a napok: kettőt pislantottam és eltelt hat nap, vagy előtte tíz... szóval na!)

Tegnap végre eljutottam két barátnőmmel olyan "igazi adventre", ahol lehetett forraltborozni, emberek voltak, fények voltak, nyüzsgés volt, koncertek voltak, karácsony díszítések voltak... megettem életem első velőspirítósát - ízlett - beszélgettünk, nevetgéltünk, kicsit átfagytunk, ami hozzátartozik a karácsony előtti tipródáshoz, és ez együtt most olyan jólesett... kicsit fájt, hogy gyerekkel sehol nem voltunk együtt, sem egy bevásárláson, sem semmin, meg anyukámmal sem lényegében, de néhány érdeklődő kör után mindegyikük lerázott, és mivel nekem sem volt kellő energiám felvállalni egy "csakazértiselmegyünk"-dolgot az összes "jó kis" hozadékával együtt, elengedtem én is... így legalább béke van, nyugi van (nálam is). 

Ilyen későn még sosem készítettünk mézeskalácsot, tegnap gyúrtam be a tésztáját, és Mucus aztán kisütötte egyik barátnőjével a nagy részét, ma meg majd kidíszítik. Ez egy közös program nekik, én meg örülök, hogy jönnek hozzánk valakik. 

És este végre moziztunk Mucussal. Hát, remélem, lassan Őt is elkapja a karácsony szelleme :D.

A két napba még rengeteg dolgot gondoltam beletenni, de semmi olyat, ami megoldhatatlan, szóval hajrá meg minden. És karácsonyimintás klotyópapír lóg a wc-ben, szóval azért mindenre is gondoltam, na.

Ma feldíszítjük a templomban a fát délelőtt, este meg elmegyek a szokásos ablaknyitásrra, ahova mindig el szoktunk menni apuval. 

És várom a két ünnep közötti lassulást. Meg a könyveimet, amit hoz a Jézuska! :) Olyan kevesen olvasnak... alig találok olyanvalakit, akiről kiderül, hogy olvas. Mármint egy-egy beszélgetés során, ismerősökkel, idegenekkel, amikor szóba kerül, azt veszem észre, mennyire nem olvasnak az emberek. Olyan kevésmindenkinek van otthon "könyvespolca". Irtóra kihalófélben vagyunk :(..