Mintha itt az év utolsó hónapjában...

 ... elkezdődött volna (bennem) valami változás, amit amúgy várok és tervezek, de mintha minden lépés előtt vagy mögött ott "settenkedne" a noszogatás, meg a biztatás.

Csupa ad hoc dolog, amikbe belemegyek,belemegyünk, mindent is félretéve. Mégha dolog is van. Majd megvár. 

Szűk az idő karácsonyig, tegnap mégis felkerekedtem és bementem Győrbe, a nap közepén, hagytam magamnak még egy plussz órát, amíg megsétáltam a karácsonyi helyszíneket, mint egy turista, nézelődtem a kedvenc városrészeimen, elkaptam egy-egy beszélgetésfoszlányt, idegenektől, nemidevalósiíktól, akik a belvárost csodálták sétálva. Keresztesztük egymás útján egy hozzám hasonlóan, magányosan és ráérősen sétáló, nézelődő hölggyel, és nem volt benne semmi rossz, és semmi magányosság. Ünnepvárásos ráérős jóízú lődörgés volt, nekem spec egy nagy slukk a végre-egyedül-lehetek levegőből. Hazafelé P. barátom volt a mozdonyvezető, így aztán elöl ülhettem a fülkében, ami egy ráadás ajándék volt a naptól. Jót beszélgettünk, és valami belül is változik bennem, mert hihetetlenül vágyom ezekre a jó, baráti, jóbaráti kapcsolatokra. A változás annyi, hogy most teszek is érte. Itthon pedig már várt a gyerek, unokatesómák invitáltak ki bennünket a tóparti kis vendéglőbe egy forraltcsokira, és így már hagytam is elúszni a napot, mert miért is ne. Jó volt kisétálni a ködös estében, a karácsonyvárás misztériuma körülvett, ahogy a ködön átfénylettek a mindenféle díszítések, vagy ahogy a tóparton megállt a csönd... Aztán velük együtt sétáltam anyuékig, ahol belefért még egy jó nagy nevetés is, és olyan de olyan régen láttam anyukámat - is - nevetni, és valahogy igen - a változás belülről indul, és amilyen irányban, úgy tudod vinni magaddal a többieket is... 

A családban most, és most már néhány éve én vagyok a "központ", a biztos pont, akinek helyt-kell-állni, akinek egy ideje az a "munkaköre", hogy minden nehézséget megoldjon. Nem könnyű feladat, és nem tudsz kibújni alóla. Néha azt érzem, nem is bírom ezt így sokáig, de most valahogy erősnek érzem magam, azt hiszem, ennek egy része, hogy amellett döntöttem, nem fogom szétforgácsolni magam.