... majdnem azzal kezdtem - ismét - hogy leírjam, felsoroljam, szembesüljek vele, mit NEM csináltam meg idén SEM, mármint így az adventi időszakban.
Amit évekkel korábban igen. Vagy mindig. Vagy legtöbbször.
De már évek óta nem. És valahogy hiányzik.
És évek óta azzal ülök ide, hogy hirtelen felsorolom mindezeket, a tervezett, de véghez-nem-vitt dolgokat. A felsorolás egymás után aláírt, kötőjellel kezdődő gondolatokat jelent. Mindegyik akár egy mínuszos mondat. Merthát végeredményben az is, mindegyik mínuszos mondat.
Aztán ennél a gondolatnál mindjárt le is állítottam magam, mert ugyan mi a fenéért kezdeném el stresszelnni és szomorítani magam azzal, hogy még le is írom? Nem ragaszkodhatom régi, nagyon szépre, vagy jóérzésűre sikerült adventi várakozásos időszak emlékéhez, de persze értem én hogy amikor valami "hiányos", akkor elkezdjük kutatni, hogy az mikor volt jó. És ott mit és hogyan csináltunk, hogy az jóra sikerült.
Idén többet találkoztam új emberekkel, így karácsony előtt. Sokat nevettem. Kedves emberekkel. Kevesebbet rohantam. Többet voltam nyugodt hülye helyzetekben is, pl. a karácsonyi tülekedés közben. Vagy a kórházban. Rengeteg karácsonyos vacsorán voltam - pedig volt, ami még el is maradt - meg is csömörlöttem rendesen az éttermi kajától :D. És idén rengeteg-rengeteg karácsonyi zenét hallgattam-hallgatok. Sokat énekeltem reggelenként az autóban. És igyekszem nem idegbajt kapni, ahogy lesz, úgy lesz :). Van még néhány terv, amik közül van, ami fontos, hogy megvalósuljon karácsonyig, meg vannak az elengedhetősek. Ezt a tervet próbálom tartani.
Ma végre nem esik semmi, "csak" szürkeség van. Kicsit maradhatna így, mert tiszta sártenger a házunk környéke.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése