... a várttal ellentétben nem érzem azt, hogy több időm lenne, valahogy mindig megint este van, aztán mindig megint reggel van, és közben azt érzem, nem tudok semmi újat, plusszt bele rakni az adott napba.
Közben meg, persze tudom jól, fél gőzzel téblábolok, mert elhúzódik ez a szar betegség, nincs annyi energiám, hiába szedem a gyógyszereket - a reggeli felkelés és nekiindulás pl. kész rémálom.
Úgy terveztem, hogy hétfőn tűzoltásként megcsinálom bent azokat a munkákat, amik határidősek és halaszthatatlanok már tovább, aztán kedden maradok home-ban, hogy kicsit regenerálódjak még, hát ez elúszott az időjárás miatt, én bementem az irodába, nyilván akki messzebbről jött volna, ők nem, szóval cseréltünk, dehát ez van. Nyilván egy balek vagyok amúgy, na mindegy...
És most legszívesebben visszafeküdnék, dehát az élet nem habostorta, ahogy Virág elvtárs is mondja...
A gyerek lassan becsavarodik itthon, most, hogy beteg ő is, még a mamáékhoz sem jut el, a társas kapcsolatai nulla és zéró között stagnálnak, most már egy akármilye munka is jó lenne neki. Jó lenne ezt a dolgot valahogy egyenesbe hozni, mert most ez a helyzet csinál ki mindkettőnket, szóval akár minden is jó lenne, dehát ugye van ez a rendezetlen helyzet (minden szempontból), és ez állandóan dolgozik bennünk (ezért ébrdek éjjel valszeg, ezért van időnként megmagyarázhatatlanul egy állandó feszültség bennem valahol hátul).
Érdekes a helyzet a "munkahelyi pasival", akire nem is szeretem ezt a szót használni, mert sokkal több és értékesebb, mint ez a jelző, mármint maga az ember, és néha azt érzem, hogy bakker, lassú víz partot mos, vagy nemtom. Tegnap beállított az irodába egy adag smarnival, mikor jött dolgozni, tudom, nem a smarni fogja eldönteni a kapcsolatunk mélységét :D - de van benne valami olyan melengető otthon-érzés (talán írtam is), amit nem tudok hova tenni, csak egyszerűen jólesik. Lehet, nem vagyok alkalmas "normális" párkapcsolatra, már ezen is gondolkodtam. Napi szinten írogatunk, beszélünk telefonon egy órát, valszeg szervezünk együtt közös programokat - csak most minden más is volt - és nagyon hiányozna már, ha nem lenne, és ez így, ahogy van, egy tökjó érzés, nyilván azért van benne egy bizonyos férfi-női viszony plátói vagy lelki szinten, és nekem ez így teljesen passzol. Az életembe is. De nem tudom elképzelni, hogy ennél többet én most be tudnék engedni magamhoz, és ez az , ami fura. T-vel is valahogy úgy volt jó igazán, és addig - hát, egy jó pszichológus biztos meg tudná fogni bennem, hol ragadtam le lelkileg ilyen "gyerekes" szinten, vagymi.
4 megjegyzés:
Nekem tetszik a munkahelyi pasis dolog, csak mondom. ♥
A továbbtanulás már nem játszik? Február 15-ig még lehet valamit nézni, keresni amihez lenne kedve. Az enyém is jelentkezik megint, mivel nincs állandó munkája, meg szeretné a mostani diplomát kiegészíteni olyannal, ami erre épül. Szóval ez is lehet egy opció, a tanulás, hátha diákként tudna mellette dolgozni is. Vagy egy szakmát tanulni, ha fősuli már nem opció, addig is van cél, meg elfoglalja magát....Csak egy ötlet. Jobbulást, gyógyulj meg.
Nekem is és kölcsönös és izgalmas :)) Én szorítok, hogy tudd, hogy neked mi az elég jó:)
Lazac, Mesélő :), nekem most így jó. Köszönöm a drukkot! már azért hálás vagyok, hogy megismerhettem, mondjuk ebben benne van az is, hogy én is léptem egyet kifele a konfortzónámból, és legnagyobb meglepetésemre teljesen új "ingerek" és élmények értek, mint gondoltam vagy számítottam, és a meglepetésen felül ez tökjó is.
Tami, a fősuli most egyenlőre biztos nem játszik, a tanfolyamokat pedig figyeljük. Szerintem a legnagyobb korlát jelen esetben a "semmitsemakarok" :/ dolog, amitől viszont falramászom.
Megjegyzés küldése