Napfelkelte

 Ma valahogy korán keltem magamtól, pedig szombat van, mégis kidobott az ágy. Nem-jó érzésekkel keltem, egy tegnapi találkozó - ami amúgy jól  sikerült (nálunk volt barátokkal társasjáték-beszélgetős est) nyomja rá a bélyegét a hangulatomra, mert állást kell foglalnom egy olyan dologban, ahol szembenáll egymással a saját értékrendem a saját értékrendemmel. Fura, bonyolult világban élünk, ahol más a normális és a normális... eh. 

Ilyenkor azt érzem, sőt, egyre inkább azt érzem (világtörténéseket, napi politikát, és sokszor a tágabb saját környezetet nézve is) hogy én leginkább kimaradni szeretnék jó sokmindenből, és élni az én saját magam szabta buborékomba. Ahonnan akkor lépek ki, amikor arra igényem van, ahol meghúzhatom a határokat, hogy ki vagy mi és meddig jöhet be, és lehet rámaggatni hogy "de Krikszi, tanult emberként hogy mondhatod, hogy elhatárolódsz mindezektől? " - én igenis, szeretnék elhatárolódni és nem véleményt formálni dolgok mellett, mármint olyan dolgok mellett, amiket lényegében én nem tudok befolyásolni úgysem (nem csak a politikára gondolok), vagy amiben nem akarok, és kész. 

Nekem bőven elég most, hogy megvívjam a csatámat a macskával, aki éppen megint zabálja az egyik szobanövényemet ( :D ójaj), meg hogy írjak a napfelkeltéről, ami ma éppen látszik, hosszú-hosszú idő után. Gondoltatok rá, hogy mennyi ideje nem sütött ki a nap (ezen a héten volt hosszú idő után párszor), és hogy mennyi ideje nem láttunk napfelkeltét az örökös borongósság miatt? Mondjuk ahogy nézem, ma sem biztos, hogy tiszta lesz az ég, de legalalább a reggel az volt, és láthattam színeket az ég alján (karmazsint). 

Szeretnék visszatérni egy régi, szerettem-es ritmusba: ahol van ritmusa és rutinja a reggelnek, a délelőttnek, a délutánnak, a hétköznapnak, és a hétvégének. Nem visszalépni ugyanabba a folyóba - az ember tudja, hogy sosem lehet, nem szabad, és nem is kell, de megragadni azt, ami jó volt, és valahogy visszakonvertálni a jelenlegi életünkbe a változásokat is figyelembe véve, az jó megoldásnak tűnik. Így lesz belőlük talán régi-új rutin. 

Hah, fáradt vagyok, a tegnap esti, jobbanmondva éjjelbe nyúló beszélgetés mélysége valahogy kimerített. Nem rólunk van szó, hanem a barátainkról, de az elköteleződés (hogy kimondatlanul is, de "muszáj" állást foglalnod) lehetősége is megrémít és bizonytalanná és tanácstalanná tesz, szóval jaj. Szeretnék kívülálló maradni most... Nem megbántani senkit, de tiszteletben tartani a saját és mások nézőpontját is elmondani, amit gondolok. 

Nyolc óra van, előttünk egy egész hétvége :). Kicsit érzem, hogy jön a tavasz :).