Remény s ég*

.... avagy mit hozunk (viszünk) magunkkal. Innen-onnan.

Még évekkel ezelőtt vásároltam meg Varga Gyöngyi evangélikus író (lelkész?) néhány könyvét,  "áldáskönyvek" , kisalakú kiadványok (többet is vettem, egyszersmind elajándékozási szándékkal). Minden két oldalon egy-egy nagyobb kép, és hozzá néhány sornyi áldás-gondolat található. Még a régi lelkészünktől hallottam róla, talán idézett is tőle. Az évek során, hogy lejártunk a balatoni evangélikus nyaralóba, az egyik nagy lelki élményem a folyosókra, közös helységekbe itt-ott kihelyezett és mindig máshol kinyitott, lapozgatható könyvek voltak, ezeknél az ember - akik odajártak, azok többsége biztos, hogy igen - leragadt, leült a melléjük tett karosszékekbe, és bele-beleolvasgatott a "lelki falatokba". Amikor elkészültünk itthon a "könyvtárszobával", vagyis amikor végre meglett a régi vágyott könyvespolc-rendszer, az üveges részhez kiraktam ezeket a könyveket, az egyiket mindig állítva és nyitva egy-egy idézetnél, amit hetente, havonta találomszerűen kinyitva rakok ki. Egy pillanatnyi megálló nekem is, aki elolvassa, megnézi, mielőtt kiteszi. Nem tudom, más hogy van vele, én szeretem megnézni mások otthonát. Szeretem végignézni a polcait, az emlékeit, a könyveit, azokat a dolgokat, amiket - feltételezem - szeret, amik fontosak neki. Ez is sokat mutat abból  az emberből, akihez megyek. Én fordítva is szeretem ezt. 

Egyébként nagyon szeretem az Evangélikus Kiadó mindenféle kiadványát, van sok noteszem, felírósfüzetek, könyvjelzők idézetekkel... szépek. Szép a szemnek, szép a szívnek.

Nem is erről akartam írni, de ahogy bejöttem a laptophoz, erre a könyvre esett a pillantásom, és jó érzéssel töltött el. Néha hagyni kell, hogy elkanyarodjunk egészen másfelé:), mint azt gondoltuk.

* ez a címe az egyik áldáskönyvnek. Szerintem gyönyörű szójáték.

P.S. Miközben nekiálltam összekészíteni a vasárnapi ebédet, a rádióban egy régi, jólismert, de eddig-sosem-megérintős dalt játszottak. Valahogy... földbegyökerezett lábakkal hallgattam, olyan mélyen hatott most. "This is Us" - hát eljött ez az idő is, mikor  talán (egyszer, most?) "rólunk szól".  Remény S ég. :)