Apró váloz(tat)ások

 A hétvégén lecseréltem a nappaliban és a szobámban a függönyöket. A nappaliban van egy garnitúra őszi-téli, meg van egy garnitúra tavaszi-nyári (mert ez virágos), ezeket szoktam cserélni. Pont annyit vannak fent két-két évszakban, hogy az ember valahogy teljesen újnak érzékeli a csere után a helységet. Frissnek, üdének, másnak, egy nagy slukknak az új időszakból. A szobámban meg egy zsinórfüggöny volt - vagyis még a gyereknél volt, amikor ez az Ő szobája volt, csak aztán valahogy nem került rá jó, mert amúgy olyan "elegantos" volt - kivéve az utóbbi időt, amikor a macska ugye előszeretettel elkezdett "játszani" vele, és igazából olyanok lettek a zsinórok, mint az orgonasíp: hosszabbak, rövidebbek... Fura módon a teljes takarást biztosító új függöny mintha még világosabbá tenné a szobát, szóval a hétvégén, ahányszor beléptem, megörültem, hogy mennyire fényes, világos így a szoba most (oké, a nap is többet süt....)

Erről jut eszembe, pont tegnap gondolkodtam azon is, hogy ez az elmúlt tél tényleg mennyire zord, sötét, barátságtalanul szürke volt. Szerintem mintha ennyire hosszú időn át nem volt ilyen, hogy nem láttuk a napot. A környezetemben kézzelfogható volt a felszabadultság, meg az öröm, amikor egyszercsak megint napokon keresztül láttuk a napot. 

A hétvégén igyekeztem úgy csinálni a dolgaimat, hogy nagyjából sokmindent elpakoljak, és bár apránként, de eltűntek a lakás különböző részeiről az ide-oda lepakolt, "kicsit foglalkoztam vele és majd folytatom" dolgok. A szárítóról leszedett ruhák, az összehajtogatott kimosott ágynemű, a féligkirakott puzzle, az olvasásra kipakolt könyvek, hogy válogassak, dossziék, amiket ide-oda pakoltam rendszerezéskor, és ilyenek. Szóval úgy fejeztem be a vasárnap estét, hogy a kajám be volt dobozolva mára, most reggel pedig beágyazva, és a konyhában az asztal sincs tele. 

A böjtnél az első héten természetesen elbuktam, ezért rövid gondolkodás után arra jutottam, hogy megpróbálok a káromkodásra figyelni (hamar kicsúszik néha ezmegaz, az utóbbi időkben túl hamar is), ez viszont, úgy néz ki, megy. Koppkoppkopp....