.... ez a bejegyzés, mert hát kedvetlen vagyok. (Milyen idétlen szó ez.) Kár, hogy vasárnap este mégsem ültem ide lepötyögni azt a jó kis meleg örömöt, ami akkor bennem volt - így aztán tényleg olyannak tűnik a blogom hangvétele, mintha mindig is nyígnék. Pedig aztán egyrte inkább meglátok jó és szép dolgokat ismét, csak valahogy nem kerül lejegyzésre. Pedig a tudatos formálódásban pont ez egy fontos vonal is lehetne, akár, ennek az egésznek az erősítése.
De hát mit tegyek, ha mindig jön valami, tőlem független, mégis rám nagyonis ható negatív dolog, és kicsit olyan, mintha kapálóznék, hogy a víz felett maradjak, de aztán mégis lenyom a dolog.
Tegnap tudtam egy kicsit kertezni, tök nagy elánnal jöttem haza, de elmenekültem anyuéktól is, aztán itthon is "megkaptam a magamét" a gyerektől, így aztán fogtam magam, és kimentem a kertbe, mert a dolgokat meg kell csinálni valakinek, de legalább a délutáni jóidő kicsit feltöltött. Remélem, ma is kisüt a nap, mert tegnap is így kezdődött, nem volt reggel napsütés, de aztán mégis kellemes lett az idő. Most is olyan sunnyogós.
A meló sok, nem látom a végét, ez is aggaszt, meg hát az, hogy most valahogy megint minden el-sem-kezdett, vagy félbehagyott, álló dolog van az életemben, sok, meg kicsit megcsappant az önbizalmam, ettől valahogy bizonytalan és kételkedő lettem, szokás szerint, olyan bocshogyélekcsúnyaötvenesvagyokmitakarokénmégazélettől. Na.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése