... ez a címe az egyik fészes csoportnak (englisül, mondjuk), amit követek (a többi 125. csoport mellett), és amit nagyon szeretek nézegetni. Még van néhány, amit tényleg végigpörgetek, két kertes, és egy "könyvtárszobás", ez utóbbit főleg szeretem (igen, mindenkinek más a "mániája" :), van, aki (számomra érthetetlen módon...) szereti nézni a zacskót zörgető kiskínaik videóit, szóval na, lányeg hogy én meg rá tudok feledkezni azokra a fotókra, ahol a világ sok-sok pontjáról megosztanak egy-egy kis olvasósarokról készült fotót. Egyszerűen megnyugtat. Talán a könyvel látványa, talán a kuckózás, talán maga az olvasás, az olvasottság jelenléte, nem tudom. Visszatérve a "kilátás az albakomból" témához, azért ezzel kezdtem, mert itt ülök egy szombat reggeli fél kilenckor a könyvtárszobában, és itt az egyik ablak az utca felé néz. A ház előtti kiskertre és a kerítésre. A kiskertet talán két éve csináltam meg, mert nagyon untam, hogy állandóan gazolni kell, így lemulcsoztam, az ide ültetett növények - főleg rózsák - persze maradtak. A rózsákat mindig én metszem :), mióta egyszer alaposan utánaolvastam, és bátran belevágtam, minden tavasszal jól visszametszem őket - ettől aztán gyönyörű, dús és egészséges bokrok lesznek minden májusra, mint ahogy most is. Tehát a lényeg: a kilátás az ablakomból mmost a torzonborz csüngőbarka-fámra, és egy nyíló rózsabokorra esik (a többi rózsát csak felállva látnám). A többi rózsa amúgyis erősen bimbós még, ezt az egyet talán többet éri a fény, nem tudom. Május-júniusban még szépek a rózsák, nem tetvesek, nem kezdenek el sárgulni az erős melegtől (az öntözés ellenére is), nem ritkásak. Erősek, méregzöld-fényes-levelűek, szóval nagyon szépek. A rózsa mellett van egy sor pünkösdi rózsa is itt a bejáratnál (a kiskaputól a lépcsőig egy másfél méteres járda van, kétoldalt beültetve levendulával, ami az évek alatt hatalmas bokrossá nőtte ki magát, és eddig ezt is minden ősszel vagy tavasszal visszametszettem, idén ez elmaradt... na, látszik is, mert ha elkezd virágozni, kb. féloldalasan fogunk tudni bejönni a kaputól :)) , amineka gumóját a templomtól hoztam el, mikor ott parkosították a templom környezetét, és az ottani bejárat körüli rész pünkösdirózsáit is rendezték. Akkor a legszebb a templom, mikor nyílnak a pünkösdi rózsák, sokszor tettem is ide már fotót róla). Szóval - nekem ez a mai - egyik - kilátásom az ablakomból.
Az idő olyan szép... én meg itthonmaradtam a túráról (és töxar érzés), de az eszem meg minden józan érv ezt mondta, hogy ez a hétvége maradjon meg ilyen itthoni "light"-osnak, mert a 25 km-er most sok lett volna. Itthon sem ülök persze a fenekemen, de mégis más. Egyszerűen nincs energiám valahogy, és ez nem a tavaszi fáradtság.
Mindegy, igyekszem összeszedni magam, jó lenne már valahogy egyenesbe kerülni. Kínos, hogy mire időm lenne magamra, addigra olyan öreg leszek-vagyok :D :/, hogy most meg elkezd esetleg minden is előjönni. Hogy itt fáj, ott fáj. És ezek lekötik a szabad kapacitásom, és ugyanúgy nem jut időm olyan dolgokra, amiket tervezek. Terveznék.
De - most örülök ennek a hétvégének. Eddig még nem volt meg igazán az az érzés, hogy kiülsz a teraszra, kiülsz a kertbe, és csak úgy nézed a világot. Körülötted a kertet (na jó, ezt azért szoktam), az erdő nagy fáit mögöttünk, és ilyesmit. Mert olyan szép ez a tavasz valahogy. Igaz, porzik,, a tegnapelőtti esőnek nálunk csak a szele meg a villámlás része jutott sajnos. Így aztán esténként jó sok időt elvesz az is, hogy öntözök. Idén én ültettem - még fogok - és ez is egy nagy élmény, hogy kijött a borsó, a kukorica - ez hiányosan - a bab, a saláta, hogy látom, ahogy kibújt a cukkini, és ültettem kelbimbót is. És virágokat. És tököket. és még fogok is.
Szóval ma irány a kert, az itthon! :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése