Jól élni

 Az előbb körbeolvastam a blogokat - mint régen - és talán ma sikerül még időben, reggel írnom egy bejegyzést - mint régen - és talán ez az esős, bekuckózós időszak jó lesz arra, hogy megtaláljak néhány dolgot, amik fontosak voltak - mint régen.

Az egyik blogon olvastam egy bejegyzést egy megálmodott dologról, és amellett, hogy nagyon jó volt olvasni egy reális, és nem irreális vágyról, ami leírva olyan egyszerű hétköznapi, mindenféle cirkalmaktól mentes vágy volt, még egy másik gondolat is megérintett - tiszteletben tartva a szavakat leírót, nem idézem pontosan, de arról szólt, hogy a cél az, hogy ezt az életet, ami még hátravan Neki - és nekem is - azt a 20-30 évet jókedvben, boldogságban és elégedettségben töltse az ember. Mi is kellene több? 

Tulajdonképpen megfogalmazta azt, amit én is gondolok, érzek. A fene sem akar már világmegváltó terveket kovácsolni és megvalósítani, egyszerűen csak élvezni szeretném a mindennapokat, a perceket, az órákat. Még mindig zavar, de már nem dühít, amikor feleslegesen megy el az időm, inkább próbálom átgondolni, hogy legközelebb ne essek bele ebbe a hibába. 

Már figyelek arra, hogy ne kapjak bele egyszerre több dologba, hogy aztán semminek sem érjek a végére, és a jólelvégzett-munka-érzése helyett valami más, negatív érzés maradjon bennem. 

Ma péntek van, a munkahét utolsó napja, és én szokás szerint korábban jöttem. Az este nagyon rossz volt, nemjól éreztem magam,a vérnyomásmérő is elromlott, így végképp nem tudtam meg, mi van,  de végül nagy nehezen (másfeles gyógyszerrel) sikerült elaludnom. Reggel persze olyan voltam, mint akit agyoncsaptak. És egész héten valahogy nemjó a közérzetem, állandóan fáj a gyomrom és hányingerem van. Feszült is vagyok, és olyan dolgok is problémát és komoly dilemmát okoznak (lelkiismeretfurdalást), amik teljesen egyszerűek, hétköznapiak. Nem mindegyiket tudom megfogalmazni, csak gondolom, hogy vannak, mert valami elfojtott idegesség dolgozik bennem, aminek nincs konkrét oka. Próbálok rájönni, hogy mi az. 

*

Le is mondtam a holnapi kirándulást (most persze ezért van lelkiismeretfurdalásom), de úgy vagyok vele, inkább ebből maradok ki, és kúrálom magam, mintsem még összeszedjek valamit, és a görög út előtt-alatt legyek beteg...

Esik az eső. Mint általában, most sem kapcsoltam még rádiót, valahogy egy ideje jobban szeretem a csöndet. A párkányon halkan, de folyamatosan kopog az eső, a villany felgyújtva, mert olyan szomorú félhomály van kint, bent meg nem is látnánk semmit. Beindították a fűtést is, bár már napokkal ezelőtt rásegítettünk a klímával, ez most mégis jólesik. Az asztalomon a munka rendetlensége. Időnként "felcsattanok" magamra, és összepakolok, eltüntetem a felesleges cuccokat (lyukasztó, tollak szanaszét, papírfecnik), de persze secperc alatt megint ilyesmik kerülnek elő. 

Reggel óta meg van nyitva ez az ablak, és lassanként írok bele egy-egy szösszenetet, ami úgy eszembe jut. 

Egy kamillateán (és három db. babapiskótán) túl azt mondhatom, hogy jobb a helyzet(em).

Közben a kirándulást is lemondták, talán így a jobb, alapvetően túra is lett volna benne, de mindent elárasztott a víz ott is (Balaton-felvidék)

Most hirtelen olyan nagyon megnyugodtam, és olyan nagyon vonzónak tűnik ez a hétvége. Kuckózós az idő, és tényleg, az ember az orra hegyét sem akarja kidugni ilyenkor, vagy legalábbis nem kényszerből, nem azért, mert muszáj, ilyenkor az a jó, ha kedved van kimenni ebbe a hideg, esős időbe, mert akkor tényleg élvezed is. 

Most már visszaszámolom az órákat :D.

Tegnap este beszélgettünk barátosnémmal, akinek nemrég volt az esküvője, átküldött néhány fotót (oké, most már tudom, hogy sosem szabad a kép szélére állni, hogy te legyél a legközelebb a fotóshoz, mert így viszont te vagy a legkövérebb is), azért van egy, amin elfogadható vagyok. Megnyugtatott, hogy Ő bizony azt a csoportképet aminfullkövérvagyok teszi ki majd Ámerikában magának, emléknek. Yesss... és beszéltünk az élet nagy dolgairól is, és olyan de olyan fura, hogy lám, Neki most kezdődik a Zélet igazán. És valahol ez annyira biztató ám! Anno három éve ugrott fejest a semmibe - otthagyta a középvezetői banki állását, ami már amúgy kicsinálta. És azóta korrepetálásból él. És nyugodtan él, és szereti, és mindig olyan, mint a Nap :). Mosolyog, és ahova odaér, kisüt a világ. És jó ezt látni nagyon.