Ma egy kiállításmegnyitón voltam a szomszéd településen, aholis egy felnőttként "szerzett" barátnőm képeit mutatták be. Ez egy jófajta irigység, Őt nagyon becsülöm, jó dolgokat is csinál, ügyes, lelkes amatőr, akinek már van stílusa, jó ránézni az alkotásaira, de nem az a "tanult" művész. És nem is a festészetére "irigykedem", inkább arra, hogy csinál valamit, amit szeret, amiben kibontakozhat, amiben be-megmutathatja önmagát, és amivel tud "turnézni". Szerencsére amúgy mostanság egyre többen vannak, akik nem csak maguknak festegetnek pl., hanem van lehetőségük már a bemutatkozásra. Mondjuk rendezvényszervezőként nekem a feladatom ez a másik oldal leginkább - lehetőséget adni arra, hogy kiállítsanak. Ezzel nincs is hiba, szerencsére - a tavalyi évet kivéve - elég sok kiállítást csináltunk.
Szóval most azon agyalok, hogy ki kellene találnom nekem is "magamat", vagyis visszakapni, amit valahol útközben kicsit elhagytam. Az igazság az, hogy az ember, ha kreatív munkát végez, ez egy idő után nagyon ki tudja szippantani a saját kreatív részt. Mert valahogy minden ötlet rámegy a naaaagy egészre, és a sajátomra nem marad sem ötlet, sem energia. Leginkább ez utóbbi nem jut már.
A megnyitón sok ismerős volt, jókat beszélgettünk, és mindenféle szóba került. Én kicsit ledöbbentem, mert arról is beszéltünk, hogy (sokan) mennyire utálják a januárt, egyszerűen belehalnak (az unalomba) (és a depresszióban fuldokolnak) én meg csak pillogtam, mert nekem, kérem, nekem most jó... most olyan nagyon jó. Én most azt érzem, hogy legálisan "pihenek". Érzem is, meg mások is mondják, hogy "símulok" kifelefele, hát az idegeim is, ez tuti. Rájöttem, hogy nagyon bírom a lustálkodást :D, de persze erre nekem leginkább télen van lehetőségem. Bár nagyon várom a jóidőt én is, de amit hoz magával, pl. a kertezést, hogy ez mennyi időt el fog venni, na, ezt valahogy nem igazán várom. Erről pedig az jut eszembe, hogy lassan neki kellene állni valami terv összeállításának is, ami a kertrendezést illeti.
3 megjegyzés:
Nálunk most nagyon sok a probléma a családban, ezért ez a hónap már kicsit fárasztó. De amúgy nekem sincs vele bajom általában. :)
Nekem sincs különösebb bajom a januárral. Talán az, hogy közvetlen a december után van és még nem ért véget a sok ünnep. Emiatt nagyon nagy a kiesés a munka hangulatból és mivel dolgozni muszáj, valahogy a visszaállás a normális kerékvágásba az fájdalmas :D El tudnám én képzelni az életem úgy, hogy soha többet ne a megélhetésért dolgozzak januártól decemberig! A kreatív munkával meg az a gond, hogy ha az ember meg akar élni belőle, akkor nagyon sok mindenben megalkuvásra kényszerül. És itt már szinte vége is van a kreativitásnak :(
Lazac, sajnálom :). Helló, Bogár :). És megint ott a pont nálad, igazad van...
Megjegyzés küldése