... elsősorban azért örülök, mert így nem "kell" menni sehova... :D A mai napra még egy bicajozás be volt tervezve, de őszintén, már tegnap este a gondolattól is majdnem sírva fakadtam, szóval én most nagyon örülök, hogy olyan az idő, amilyen, mert tudom, hogyha jó idő van, és elmegyek bicajozni, mert húz a gondolat, akkor semmi pihenésem nem lett volna, ha pedig lemondom, akkor meg esz a penész, hogy eh... szóvalhát én ilyen vagyok.
És be kell látni, hogy messze nem bírok már annyit, mint régen. Bár rengetegminden volt ebben a négy napban, terrrrmészetesen legalább még egy plussz nap kellett volna, hogy valahogy azt érezzem, hogy tényleg pihentem.
Tegnap kirándulni voltunk, huh, baromira megszoktam már, hogy egyedül megyek. Valójában ebben a társaságban nem vagy egyedül, pont azért jó elmenni velük. Érdekes, beszéltük is ott az ismerősökkel, hogy kirándulás szempontjából Szlovákia valahogy úgy kimarad az ember számításából, pedig ugyanúgy ittvan mellettünk, ugyanolyan távolságra, mint Ausztria. És ha megindulunk, akkor mégis 90%m hogy osztrákokhoz lépünk át. Pedig ahogy tegnap is tapasztaltuk, a Felvidék telistele van várakkal. Hihetetlenül sok várral... Tegnap Árva várát és Trencsényt néztük meg, mondjuk két vár egy napra lehet, hogy sok volt, ráadásul elég messze van Árva vára, de azért megment a dolog. Mondjuk Árva váránál már majdnem eret vágtam, annyi de annyi látogató volt, hihetetlen. (és maga a környezete meg olyan giccsparádé valahogy) Szerintem én még egy helyen sem voltam így - mármint várban vagy kastélyban - ahol ekkora tömeg lett volna, minden rendezvény nélkül. Szerencsére Trencsény pont nem ilyen volt, és ott a belvárosból indultunk fel gyalog, és nagyon kis szép, hangulatos főtere van a településnek, jó volt sétálni. Ráadásul egy felvidéki idegenvezetőt kaptunk, aki hihetetlen tudással volt felvértezve, és ezt nem is zárta magába :D, lényegében ahogy felült a buszra, egészen odáig, hogy leszállt, egyfolytában beszélt, énekelt, egyszóval okosodtunk rendesen. Nem is baj, rengetegmindent próbáltam én is megjegyezni, hogy utánanézzek. Útközben eszembe jutott, hogy van nekem egy rajzom, még nagyon régen rajzoltam egy könyvből, és az a könyv pont az egyik, amit a pasi emlegetett, felvidéki várak mondáit tartalmazza. Miközben itthon kerestem ma, kezembe akadt egy másik is, Magyar Várak a címe, na, ezt is mindjárt előszedtem persze. Szerintem ma ilyesmiket fogok lapozgatni, mert közben délután befejeztem a Hunyadi-t is - amikor adták a tévében, belekezdtem, de aztán jött a jóidő, és lemaradtam a feléről. Szerencsére már fentvan a Netflixen, ráadásul most úgy néztem meg, hogy elé- és utána is olvastam még dolgoknak, történéseknek és embereknek, és így még jobb, érdekesebb volt nézni. Továbbra is azt gondolom, nagyon jó filmet készítettek, majdnem mindegyik karakter jó, a feldolgozás pedig frankó. És látványos, és megállja a helyét külföldi filmek mellett is. És próbáljunk (valamihez végre) politikamentesen hozzáállni, a fenébe is már.
Persze, ahogy olvasgattam a történelmi hátteret, megint belémvillant, mennyire nem vagyok jó magyar történelemből - se - , ez egy régi "bakancslistás pont", hogy pótoljam.
Anyukám karja továbbra is nagyon meg van dagadva, nem tudom, ez több mint egy héttel a műtét után normális-e, bár csütörtökön kijött átkötözni a háziorvos, és azt mondta, hogy okés, ez ilyen. Azért én aggódom. Ráadásul türelmetlen, mert nem tud mit kezdeni magával, én is türelmetlen vagyok, mert teljesen be van osztva az időm, és ez most már annyira flusztrál, hogy csak na - így hogy elmentem tegnap, egy csomó elmaradásom lett munkailag itthon meg náluk - , apukám is türelmetlen, mert neki is átcsoportosultak a teendői, szóval jah. Mi ilyen puffogós család vagyunk.
Mucust meg úgy sajnálom, ma délelőtt volt az első olyan igazi kiállításmegnyitója (a szakkolégummal, amivel a múltkor alkotótáborban voltak, és egy csomó plusszlehetőséget ad nekik, pl, kiállítási lehetőséget, ami ugye alkotó embereknek nagyon fontos), erre nem tudott elmenni, mert segít valamelyik évfolyamtársának valami forgatásba, amit az a leányzó tök szarul koordinál, és a gyerek nagyon mérgesen hívott reggel, hogy a délelőtti forgatást eltolták délutánra, de ő meg már ugye nem tud eljutni a Balatonhoz, ahol a kiállításmegnyitó volt...
Szóval esik az eső, nem hiszem el, hogy már fél öt van, hova tűnt az idő dél óta? Bah. De legalább kicsit begyújtottam, mert valahogy hidegebb van bent, mint kint.
No megyek, csinálok valamit, pedig megfogadtam, hogy a délután leginkább semmit...
2 megjegyzés:
De jó, hogy elmentél kirándulni! ♥♥ Ezek olyan jó élmények, és később is jó rájuk visszaemlékezni!
Így, hogy csatlakoztam a természetjárókhoz nálunk, több helyre eljutok, és annyira de annyira pihentető lelkileg, hogy "sodródhatom" velük, nem kell nekem gondolkodni, agyalni, szervezni vagy vezetni.
Megjegyzés küldése