Néha kellene olyan szösszenetet is írnom, minthogy...

 ... "macskával a zélet" meg ilyenek. Ami néha vicces, néha agybajos, de mindenképp más mint macskátlanul... A macska végérévényesen benti macska, ami annyit jelent, hogy nagyjából bent tengeti az életét, aminek meglett egy menetrendje, mi úgy gondoltuk, hogy hozzánk igazodva, természetesen ez nem így van, mi vagyunk azok, akik kiszolgálják és teljesítik a kívánságait... annyit sikerült elérnem, hogy  éjjelre lezárjuk a pincébe, illetve a az alom is lekerült végre. Ügyesen lekéretődzik, ha gondja van. Ez az éjjelre való lezárás persze engem szivatott meg, ugyanis most ahogy felébredek, kb. ahogy leteszem a lábam a padlóra az ágyból, elkezd miákolni a pinceajtóban, mit mondjak, kitartóan. A kismacskás (már nem kismacska egyébként) pillarezegtetős miákolástól elkezdve a kétségbeesett, majd méltatlankodó hangokig bezárólag terjed a repertoárja (macskanyelven szerintem a "jó reggelt, szeretlek, veled akarok lenni, léccilécci engedj fel-től a nemhallodteszemét, csak menjek fel széttéplek-ig-et jelent...). Szóval én vagyok az ügyeletes reggel és amitől sík ideg vagyok, hogy előbb kap reggelit, ugye (mert így legalább kicsit békénhagy), mint én... és ez nagy szó. Utána kikéreckedik, aztán a hidegre való tekintettel nem sokkal később meg be, délig szétszedi a lakást, de ha otthon vagyok, fix, hogy együtt ágyazunk be - bújócska az ágytakaró alá, - aztán délután általában elfekszik az ágyamon, és horpaszt néha négy-öt órát is... este meg ül a kád szélén, és bűvöli a habot. Most épp ül itt az ablakban, és nézi az utcát. Imádja a papírtáskákat és a zacskókat - tegnap Mucus játszott vele, van egy "saját" nagy szemeteszsákja a macskának, abban bújócskázik, és zörgeti, Mucus meg hozta, hogy "zsákbamacska" :D. Vannak zörgős kislabdái, amiket visszahoz, ha eldobunk, lerakja a lábunkhoz, hogy dobjuk el megint. Ha unatkozik, akkor a nyomunkba szegődik, és végtelenségig képes miákolni, hogy foglalkozzunk már vele. És rengetegszer unatkozik.... Néha meghülyül, és száguldozik a lakásban, és mindenen keresztül (ha ülsz a kanapén, rajtad is átrohan, a fejeden keresztül pl. ) Reggelente, amikor felengedem a pincéből, körbedorombol, majd nyújtózkodik felfelé, hogy vegyem fel. Tényleg, mint egy kisgyerek, tartja a két mancsát felfelé. És akkor negyed órát gyömöszködni kell, ő meg átkarolja sokszor a nyakunkat, és "puszikat" osztogat százhusszor mosakszom reggel .  Imádja a gyümöcsök legtöbbjét - a fügéért megveszik - és a szobavirágjaimat.... (sajnos ez látszik is). Meg a karácsonyi díszeket (mérgesszmájli). 

Na, ennyit a macskánkról, meg hogy nem-lesz-benti.

Tegnap megvolt a természetjárókkal a vacsi, nagyon jól sikerült, sokat táncoltunk, sokat beszélgettünk, és a gyerek is végig ottvolt, legalább egy kicsit kizökkent a monotonitásból, mert azért ez sem jó... 

Nyugis a hétvége. Bennem lassan csendesülnek a dolgok, és jó most úgy magunkban lenni. Nekem az adventi időszak a találkozásokról, majd ezek csökkenéséről szól, a karácsony pedig a családi találkozásokról, és egy-egy baráti találkozásról szól. Én így szeretem. 

A reggel ködös volt, a tejeskávémhoz a tegnapról elhoztt sütimaradékot eszegettem, ki-kinézegettem a kinti világra, és a jó meleg konyhában a karácsonyi rádióból egy kedvenc dal szólt, ami valahogy néhány percre - vagy talán tovább is - olyan jó kis hangulatot teremtett, szóval szép a világ, no. :)