... az lesz a legnehezebb, hogy milyen nehéz volt korán kelni. A téli szünetben, és most ebben a pár napban, az egyik "luxus", amit engedtem magamnak - még hozzá kell szoknom, hogy több ilyen luxusidő is lesz - hogy kicsit tovább aludtam. igazrohadtkésőig tévéztem. Szóval fél nyolc és fél kilenc között ébredtem, és próbáltam nem stresszelni azon, hogy elment a fél délelőtt (mert én ilyen vagyok). Majd szépen rendesen beosztom, hogy időnként meglegyenek ezek a luxusreggelek, és ne hiányozzon máshonnan ez a "kieső" idő. Igazából lényeg, hogy eljussak odáig, hogy ne érezzem annak. Kieső időnek. Az elmúlt évek feszített időbeosztásába ezzzzz nem fért nagyon bele... és ez igen, mindjárt egy remek stresszforrás, ezen idegeskedni.
Nade elkanyarodtam. (reggel van, munkába indulás előtt, a macskát ma nem engedtem fel a pincéből addig, amíg teszekveszek, és msot, ahogy hallom, szétszed éppen valamit - nem akarom tudni, mit csinál....).
Szóval. Ma nem esett jól felkelni az elmúlt napok után. Magamhoz képest tudatosan próbáltam semmitsecsinálni néhány napig, hanem ráhelyezni a hangsúlyt a gyógyulásra, ami féligmeddig sikerült. A pihenés majdnem teljesen, a gyógyulás nem... és ezért nem igazán boldogan indulok majd mindjárt a melóba. Nem tudom, mi lett volna a jó megoldás, és remélem, nem esek vissza, mert az extra szívás, de rengeteg dolog van éppen bent, a január az évnyitás, lezárás, rengeteg új irat, új emberek, szóval jah.
És ennyi fért bele így reggel.
1 megjegyzés:
Ismerős a helyzet. Én is csináltam anno leltárt 39 fokos lázzal, mert muszáj volt. Drukkolok, hogy ne ess vissza. ♥
Megjegyzés küldése