... tudtaméééén, hogy egész régen írtam, de valahogy most, hogy szembejött a "május 1."-i írásom, így most azért érdekes szembesülni vele.
A hétköznapok egymást kergetik (kézenfogva a hétvégékkel), ma csütörtök van, és tökjó lenne a múlt héten lenni, mert akkor holnap ünnepnap és itthon. Bár lehet, hogy így is itthon leszek online, de ez még képlékeny, baromi sok meló van bent.
Azt hiszem, ez a harmadik hete, hogy valami van a hangommal, vagy nincs hangom, vagy nagyon rekedt vagyok, és csak a jövő héten jutok el valami szakemberhez. Ijesztő is, meg kellemetlen is, pláne, hogy amúgy is halk vagyok, pláne, hogy anyuék mind a ketten nagyon nagyot hallanak, megamúgyis, a külvilág felé is, lényegében nem tudok kommunikálni, pl. telefonozni elég nehéz, főleg a munkába, ahol naponta kell(ene) az üzembe telózni, ahol meg nagy a zaj. Szóval sakk-matt.
A hétvége nagyon jól telt, szombaton kirándulni voltunk Zs. barátnőmmel Kőszeg környékén, az osztrák oldalról közelítettük meg az Írottkőt. Léka várától indultunk, de hősiesen bevallom, hogy feladtuk azt az útvonalat, mert a feléig sem jutottunk el, és már kész voltunk. Végig emelkedős részen lett volna az út, végül egy kilátónál megálltunk - pont dél volt - és szomorúan :D megebédeltünk. Aztán visszabattyogtunk az autóhoz, és kerestünk egy közelebbi parkolót, még mindig az osztrák részen, és onnan aztán egy viszonylag kényelmes sétával feljutottunk az Írottkőre. Léka és e parkoló között pedig egy csudálatos szerpentines út vitt, gyönyörűséges volt, de örülök, hgy nem én vezettem... Négy körül értünk be aztán Kőszegre, jól bebarangoltuk azt is, igazából most nem adta vissza azt, ami bennem élt ezzel a várossal kapcsolatosan - nekem Kőszeg valahol az első helyen van a szívemben - de... most valahogy zajosabb volt picit, lepukkantabb, elhanyagoltnak tűnt, de közben folynak mindenhol a felújítások, de olyan, mintha félbemaradtak volna. De Zs. tudott titkos helyeket - idejárt gimibe - úgyhogy beültünk egy OLYAN cukrászdába - hangulatos volt, na :) - és aztán estefelé meg találtunk egy "kricsnit", ami nem kimondottan kocsma volt, de egy lepukkant belső udvar kerthelyiségében ücsörögtünk végülis, zsíroskenyérrel és málnaszörppel :), és helyi családokkal, nagymamákkal, nagypapákkal. unokákkal, és hasonló csöndesebb és hangulatosabb helyre vágyó turistákkal, szóval nagyon tetszett. Majdnem 30.000 lépést mentünk, ennek két harmadát hegyen, szóval este tényleg alig éltem. És a hétvégén hasonló várható, igaz, sík terepen - mert megyünk elvileg teljesítménytúrázni (ha-ha-ha :D).
Vasárnap pedig anyukámmal és Mucussal együtt végül sikerült egy kicsit kirándulni, anyák napja alkalmából, elvittem anyukámat az "osztrák dunakanyarba", vagyis Hainburgba, a hegyre fel lehet menni autóval, és ott csak egy kicsit kell sétálni, és gyönyörű a kilátás, szóval úgy gondoltam, hogy jó lesz anyukámnak, és így is volt. Örült neki, én meg örültem, hogy kicsit ki tudtuk mozdítani. És bár Mucus hozta a formáját, kicsit kevesebbet morgott, és azért eljött velünk, szóval jó volt, na :).
1 megjegyzés:
Jó volt ezt olvasni. Kőszeg nekem is kedves hely. ♥
Megjegyzés küldése