Ennyire elfáradni...

 ... mint tegnap, rég fáradtam el. Pedig bent a melóhelyen - kivételesen - nem szakadtam meg, annak ellenére, hogy csak ketten voltunk, meg leginkább ilyen szöszömötölős dolgokat csináltam - iratokat szortíroztam - de háromtól aztán egyhuzamban rohanás volt. Előtte nap voltunk a gyerekkel útlevelet csináltatni, ami félig sikerült - én voltam a hülye - nemtommér, nem néztem utána, mennyibe kerül.... éppen bankváltásban vagyok (na, ez is megér egy misét), így perpill nincs működő bankkártyám. Mucusnak meg nem volt rajta annyi pénz, amennyi kellett volna, készpénz ugyan éppen volt annyi kettőnknél, amennyi kellett volna, de mivel negyed óra volt kormányhivatal zárásáig, már nem tudtunk volna eljutni a postáig meg vissza. Így ez maradt tegnapra. Igen ám, de nekem négyre időpontom volt a vállammal. Háromkor eljöttem a munkahelyről, irány a kormányhivatal, soron kívül megkaptam a csekkeket (naná, hogy k.va messze találtam csak parkolót, ilyen se volt még), aztán irány a város másik fele, ahol van működő posta (igen, egy közel hatvanezres városban bezártak a három postából egyet.... beszarás), sorbanállás, majd vissza a város ezen felébe, ahol a kórház van. Mivel nagyjából kettőig van mindenhol rendelés, természetesn fennakadtam az sztk felőli ajtón, mert bezárták... tehát loholtam körbe a nagy kórházat a másik ajtóig.... és nem tudtam, hol az adott rendelő, így csuromvizesen, négy után értem oda valamivel... és így behívták az utánamlévőt már. Ami annyit jelentett, hogy fél órát kellett várnom... igenáááám, de..... nekem ötre haza kellett volna érnem, mert a németönkorival mentünk egy nénit köszönteni 90. szülinapra.... szóval ötkor jöttem ki a rendelőből - ööö a dokinéni bugyira-melltartóra vetkőztetett, és tetőtől talpig nagyon alaposan megvizsgált, le a kalappal - vissza a kormányhivatalba a befizetett csekekkel - ahol az ügyintéző soron kívül fogadott, nagyon kedves volt - majd tepertem haza... fél hatra oda is értem. A nénikénél jól elbeszélgettünk, nagyon jó volt, én szemtelenül sokat ettem :D, mert éhes voltam, majd irány a közház, mert amúgy öttől makramé volt, ahova szerencsére a gyerek is ment, így ő tudott nyitni... fél nyolc után értünk haza, én lefürödtem, és kb. tíz perc alatt bealudtam a tévé előtt... Brrrrr, de utáltam ezt a rohanást, ráadásul a legnagyobb forgalom volt a városban! Dehát vannak ilyen napok is. Hogy mi ebből a tanulság? hát... ha van egy fix elintéznivalód, akkor ha feltornyosul mellette még x db., ne próbáld besakkozni, mert úgysem úgy alakul az idő, ahogy eltervezed. Jah. Dehát ez sennkinek nem újdonság. 

Az este ideért a beígért viharos idő. Hatalmas szél volt, nem is tudtam aztán elaludni, mikor a tévé elől átvackolódtam a hálószobámba. 

Ha valami "apró" cél, hát az, hogy valahogy betartsam, hogy szigorúan mondjuk fél tízig nézek tévét, majd átmegyek a szobámba, és így még tudok olvasni is kicsit, és előbb bealszom, tehát többet alszom. De így... valahogy mindig 11 lesz, és az úgy meg kevés reggel fél hatig, és ez látszik is a fejemen....